Kalandozzunk egyet a fogamzásgátlók világában!

Gondoltál már arra, hogy életednek milyen fontos része a fogamzásgátlás? Milyen sok lehetőséged adódik, hogy közülük pontosan ki tudd választani azt a módszert, amivel megtervezheted, mikor szeretnél egy kisbabát? Hát nem mindig volt ez így. Az előttünk lévő évszázadokban élő lányok, asszonyok, nők nem mindig tudták így kiszámítani életük nagy eseményének érkezését. Nagy történelmi fordulópontok, fontos sorspillanatok dőltek el gyakran ily módon. Hát hogyan is kezdődött? Gyere velünk egy érdekes történelmi kalandozásra...

Ma már borzasztónak tűnhet.

A legrégibb népek között sok helyen a gyermek születése és a közösülés közötti összefüggést sem sejtették, így a gyermekáldást bálványok, istenek akaratának tulajdonították. Másutt különféle tabuk szabályozták a férfi és nő kapcsolatát: már felismerték a havi vérzés (a menstruáció) elmaradásának a terhességgel való kapcsolatát, sőt egyes primitív népek a menstruáló nőt betegnek tekintették, azzal az indokkal, hogy az egészséges nő vagy szoptat, vagy szül, vagy terhes. A kelet-afrikai nandi törzs leányai a vérzés után több napig nem éltek szexuális életet, így védekeztek a nem kívánt megtermékenyítés ellen.

Ezekben az időkben a születéskorlátozás fő formája a gyermekgyilkosság, csecsemőgyilkosság, kisebb részben az abortusz volt, és csak ezek mellett ritkán alkalmazott módszer a kezdetleges fogamzásgátlás. A gyermekeket általában nem vették emberszámba, a törzs csak akkor fogadta be őket, ha már dolgozó, hasznos felnőtté váltak. A nyugat-afrikai Dahomey-ben azonban a nők közösülés előtt tekert vagy préselt gyökérből készült dugókat helyeztek hüvelyükbe fogamzásgátlás céljából.

Ősidők óta a legelérhetőbb és a természet által szabályozott legegyszerűbb fogamzásgátlási eszköz maga a szoptatás volt: a nők nagyon hamar megfigyelték azt a tényt, hogy a szoptatás időszakában sokkal ritkábban esnek teherbe ismételten. Ennek alapját az adja, hogy ilyenkor a női szervezetben egy prolaktin nevű hormon termelődik nagy mennyiségben, mely egyrészt az emlő tejelválasztását serkenti a sikeres szoptatás érdekében, másrészt pedig a petefészkek működését is elnyomja, így a pete érését gátolja.

Persze ez a módszer nem tekinthető 100%-nak, ezért ma már nem is nagyon javasolják a szakemberek az ily módon való védekezést. A másik nagyon egyszerű és mai is alkalmazott módszer a megszakított közösülés (coitus interruptus) - melyről képzeljétek, már az Ószövetségi Szentírás is megemlékezik ily módon: "Onán a magját a földre irányította, nehogy testvére özvegye tőle teherbe essen." A mag földre ontása - valószínűleg a legrégebbi aktív születésszabályozási módszer. Egyébként ezt a módszert az ősi Afrika népei, a dél-afrikai thonga törzs tagjai is alkalmazták a kutatók leírásai szerint.

Fogamzásgátlási célokkal alkalmazott mágikus eljárások egész sokasága terjedt el ebben a korban. Ezek között a tevék leheletének beszívását ugyanúgy megtaláljuk, mint pl. a halott ember mosdóvizének ivását vagy különféle amulettek viselését.
De az idők múlásával és a társadalmi viszonyok megváltozásával a születések száma is növekedni kezdett, ami a nem kívánt terhesség megelőzésére a legkülönbözőbb vegyi és mechanikai eljárások kipróbálását eredményezte.

Krokodilürülék és húgycső felvarrás

Gondoltátok volna, hogy már az időszámításunk előtti 3. évezredben is alkalmaztak fogamzásgátlást az egyiptomi nők? Kicsit meglepő lehet számotokra, de ők mézből és krokodilürülékből készült pesszáriumokat vetettek be a nem kívánt gyermekáldás ellen. Az arab nők pedig gránátalmát vágtak apróra, ezt kősóval és timsóval elkeverve helyezték hüvelyükbe.

Arisztotelész szerint tömjén, olívaolaj, és cédrusolaj keveréke megakadályozza a teherbeesést. A Dél-Amerikába bevándorolt guineai néger nők Afrikából hozták magukkal a hüvelyöblítés (irrigálás) egyik legkoraibb szokását, ami abból állt, hogy a mahagónifa magjának héjából és citrom nedvéből készült főzettel irrigáltak közösülés után.

Mindezek a módszerek mai szemmel megítélve úgy segíthettek a teherbeesés ellen, hogy növelik a hüvely savanyúságát, ezzel akadályozzák a spermiumok továbbhaladását a petesejt felé. Sajnos a terhesség megelőzésére javasolt legkülönfélébb vegyületek olykor halálos mérgezést is okoztak. A hüvely erélyes antibakteriális szerekkel (pl. kálium-permanganáttal) történő öblítését főként a prostituáltak használták egyaránt fogamzásgátlásként és nemi betegségekkel szemben.

Az ecetsavval vagy különféle szappanokkal átitatott hüvelyi szivacsokat már a múlt században is eredményesen alkalmazták. A hüvelyi kémiai anyagok divatjának hanyatlását a nemi betegségek terjedése, majd a fogamzásgátló tabletták megjelenése okozta.                 .

A primitív korok embere műtéti eljárásokat is alkalmazott. Az ausztráliai bennszülöttek már ismerték a petefészek művi roncsolását és kiterjedten alkalmazták férfiakon az ún. mica vagy koolpi műtétet. Ezek lényege az volt, hogy a húgycsövet a hímvessző tövéhez, a herezacskó fölé varrták ki, így az ondó közösüléskor nem került a hüvelybe. Pattintott és csiszolt éles kőeszközöket használtak ehhez az operációhoz, amelyet minden érzéstelenítés nélkül végeztek. Az egyiptomiak is használtak sebészi módszereket - például a petefészek roncsolását.

Az okos Távol-Keletiek (Kína, India, Japán) módszerei

Az egyik legrégibb kínai orvosi írásban, a következőket olvashatjuk a meddővé válásról: "Végy olajat és higanyt, süsd egy álló napig, végy belőle egy golyócskát éhgyomorra, és örökre meddő maradsz." Kínai mágikus szokás volt a nők köldökére helyezett forró vasgolyó (moxa) gyermekáldás ellen.

A régi hindu Dekkán vidék (Dél-India) lakói úgy vélték, nem lehet szó igazi nemi élvezetről, ha linga (hímvessző) nincs átfúrva. A fiúgyermekek lingáját ezért már kicsi korukban kifúrták - mint a fület szokás - és arany karikát húztak bele. Az i.u. IV. századból származó hindu szövegek már fogamzásgátló előírások tömegét tartalmazzák. Ilyenek voltak a coitus alatti passzivitás, különböző amulettek viselése, a hüvely füstölővel való füstölése, őrölt "ajowa - magvakból" készült tamponok, kősó és olaj, méz és olaj keverékének alkalmazása a hüvelyben. A közösülés alatti passzivitást egyébként a vallási önfegyelem is előírta a férfiak számára.

Egy régi japán erotikus könyv így írt: "A kawagata vagy kyotai vékony bőrből
készül. Ez egy olyan eszköz, amely megvéd az ellen, hogy a férfi ondója bejusson a nő hüvelyébe, s ezáltal véd a fogamzás ellen." Későbbi leírások kabutogata néven bőrből, teknősbéka-hártyából és szaruból készült szilárd kondomról tesznek említést. A japán nők a terhesség elkerülése céljából ún. misugami-t (olajjal átitatott vékony bambusz levelekből készült tampon) és a yoshinogami-t (puha papírtampon) is használtak.

Jaj, a sötét középkor!

A középkorban inkább csak teafőzeteket használtak, nem sok eredménnyel. Csak a 16. században támadt új, hatékony védekezési módszer: Gabriel Falloppio anatómus megnedvesített lenvászon óvszert talált fel. Igaz, célja nem is annyira a teherbeesés elkerülése volt, hanem férfitársait akarta így megóvni az akkor már nagyon terjedő vérbajtól. Japán férfiak állítólag bőrből, szaruból és teknőcpáncélból készült óvszereket használtak, Európában juhbelet készítettek ki, puhává és szárazzá téve. Kondomszeru alkalmatosságokat régóta használnak a férfiak, de írásos emlék csak az 1600-as évekbol maradt. Ezek a kezdeti óvszerek különféle anyagokból készültek, birkabélbol, halborbol, vászonból és állati borbol.

A fogamzásgátlás történetét kutatók szerint a kondom szó egy 17. századi orvos nevébol származik. A történet szerint Doktor Condom egy vászontokot készített a kicsapongásairól híres II. Károly számára, megelozendo a királyi kalandokat követo további törvénytelen gyermekek születését. Az 1840-es években Hancock és Goodyear dolgozták ki a gumi vulkanizálásának eljárását. Ez a technológia lehetové tette a gumióvszerek tömeges, ipari gyártását. Az 1980-as, 90-es években számottevoen megnott a kondomhasználat aránya az AIDS megjelenése miatt. 1990-ben 6 milliárd kondomot adtak el világszerte.

Az óvszer elnevezése emellett különös módon minden országban egy másik országra utal. Franciaországban angol sapkának, nevezték, a 18. század hírhedt szoknyavadásza, Casanova pedig angol kabátnak hívta. Angliában a francia levél nevet viselte. A 19. század végén a gumi-, később kaucsuk-óvszert tartalmazó dobozt Viktória királynő képével ékesítették, aki pedig maga kilenc gyermek édesanyja volt.

Évszázadokon át a nok félbevágott citromot helyeztek a méhnyakra, így hozva létre egyrészt a spermiumok továbbhaladását gátló fizikai akadályt, másrészt savas hüvelyi környezetet. Ennek mintájára a nőknek szánt első védőeszközt, a méhnyakra illeszthető gumiból készült sapkát a német Frederick Adolphe Wilde készítette el 1838-ban. A méhnyakról viasszal mintát vett, ennek alapján készítette le a kaucsuksapkát, így pontosan illett a méhszájra; menstruációkor le kellett szedni. 1882-ben egy Hesse nevű német orvos Mensinga álnéven ismertette a ma is használatos pesszáriumot, mely az 1930-as években a leggyakrabban felírt fogamzásgátló módszerré vált Európában. Germaine Greer spermiumölő szernek való gumicsónaknak nevezte a tárgyat.

Az elso méhen belüli fogamzásgátló eszközök, az úgynevezett spirálok ősei a csirke villa alakú mellcsontjából készültek. Késobb fémbol, főként aranyból készítettek hasonló eszközöket, ezen kezdetleges eszközök mérete, formája azonban sem a nok, sem a partnereik számára nem volt kényelmes.

A születésszabályozás elfogadása

A 19. században a sarlatánok egész serege hirdette téves nézeteit. Egy Godwin
nevű "szakértő" például (1801.) minden család negyedik gyermekének egyszerű leölését javasolta. Az akkoriban hozzáférhető védőeszközöket a titok és tiltottság légköre vette körül. Charles Knowlton amerikai, Új-Angliában élő orvost, aki világosságot akart teremteni e téren és 1932-ben névtelenül kiadta The fruits of Philosophy, or the Private Companion of Young Married People (A filozófia gyümölcsei, avagy fiatal házasok bizalmas társa) című könyvét, bíróság elé állították és elítélték, erkölcstelenség vádjával.

A szabadgondolkodó Charles Bradlaugh és Annie Besant azonban 1877-ben Angliában a könyv új kiadását hozta forgalomba; fogamzásgátlásra buzdító irodalom terjesztéséért itt is börtönbe kerültek (a könyvet 20 évvel korábban obszcenitás miatt tiltották be). Ebből a kiadásból 3 hónap alatt legalább 125 ezer példányt adtak el.

Bekapcsolódnak a hollandok is

Idővel azonban a születésszabályozás gondolata fokozatosan szalonképessé vált. Ez nagyrészt Thomas Maltusnak (1766-1834) köszönhető. Az angol közgazdász elmélete szerint a Föld lakossága hamarosan nagyobb lesz a rendelkezésre álló élelmiszerkészletnél. Elgondolását az eugenikusok karolták fel, 1860 körül Angliában Malthus Ligát alapítottak, a társaságnak voltak német és francia szervezetei is. Az egyik holland malthusianus csoport hozta létre 1882-ben a világ első születésszabályozási rendelését Aletta Jacobs doktor vezetése alatt, és csak Hollandiában hamarosan 30-ra szaporodott az ilyen intézmények száma. Jacobs doktor elkötelezett híve volt a pesszáriumnak, ezért nevezték el a későbbiekben ezt az eszközt Nagy-Britanniában holland sapkának.

A pilula

Az osztrák Haberlandt végezte el az első kísérleteket századunk elején annak kiderítésére, hogy hormonokkal meg lehet-e akadályozni az emlősök petefészkében a petesejt kibocsátását, az ovulációt. Kísérleteihez azonban sok hormonra volt szükség, tiszta formában, de ez egy amerikai kutatóvegyész látványos felfedezéséig nem állt rendelkezésre, aki a mexikói őserdőkben található jamszgyökérből ezt nagy mennyiségben ki tudta vonni. Így előállította a progeszteron nevű női hormon mesterséges változatát, mely progesztogén néven vált ismertté. Carl Djerassi állította elő az első félszintetikus sárgatesthormon-származékot, a noretiszteront (1950). Nem sokkal később megszületett a noretinodrel is (Frank B. Colton). A kezdeti biztató állatkísérleteket követően a progesztinek fogamzásgátló hatásának első klinikai kipróbálására Puerto Ricóban került sor, 1956-ban. Ennek nyomán, 1959-ben került az amerikai gyógyszertárakba az első kombinált fogamzásgátló tabletta, Enovid néven, kezdetben csak menstruációs problémák kezelésére, de 1960-tól már fogamzásgátlásra.

Amikor a Searle cég hozzáfogott a tömeges gyártához, először az anyag "szennyeződéseit" küszöbölték ki. Az ily módon tiszta progesztogén egyes nőkben vérzési szabálytalanságot és áttöréses vérzést okozott, néhány még teherbe is esett. A cég kutatói lázasan keresni kezdték a kudarc okát. Kiderült, hogy a tisztítatlan készítmény 1%-nál valamivel több tüszőhormonszerű anyagot is tartalmazott, így azután sürgősen kiegészítették a tablettát ezzel a hatóanyaggal. A kombinált tüszőhormon + progesztogén készítmény felfedezése tehát a véletlen műve volt, nem tudományos kísérlet eredménye.

A holland Organon gyógyszergyár kutatásai

A holland székhelyű Organon gyógyszergyár kutatólaboratóriumában is lázas munka folyt mindeközben és ők is kifejlesztettek egy progesztogén hatású anyagot, melyet 1962-ben Lyndiol 25 néven került a patikákba.

Forrás