Gondoltál már arra, hogy életednek milyen fontos része a fogamzásgátlás? Milyen sok lehetőséged adódik, hogy közülük pontosan ki tudd választani azt a módszert, amivel megtervezheted, mikor szeretnél egy kisbabát? Hát nem mindig volt ez így. Az előttünk lévő évszázadokban élő lányok, asszonyok, nők nem mindig tudták így kiszámítani életük nagy eseményének érkezését. Nagy történelmi fordulópontok, fontos sorspillanatok dőltek el gyakran ily módon. Hát hogyan is kezdődött? Gyere velünk egy érdekes történelmi kalandozásra... Ma már borzasztónak tűnhet. A legrégibb népek között sok helyen a gyermek születése és a közösülés közötti összefüggést sem sejtették, így a gyermekáldást bálványok, istenek akaratának tulajdonították. Másutt különféle tabuk szabályozták a férfi és nő kapcsolatát: már felismerték a havi vérzés (a menstruáció) elmaradásának a terhességgel való kapcsolatát, sőt egyes primitív népek a menstruáló nőt betegnek tekintették, azzal az indokkal, hogy az egészséges nő vagy szoptat, vagy szül, vagy terhes. A kelet-afrikai nandi törzs leányai a vérzés után több napig nem éltek szexuális életet, így védekeztek a nem kívánt megtermékenyítés ellen. Ezekben az időkben a születéskorlátozás fő formája a gyermekgyilkosság, csecsemőgyilkosság, kisebb részben az abortusz volt, és csak ezek mellett ritkán alkalmazott módszer a kezdetleges fogamzásgátlás. A gyermekeket általában nem vették emberszámba, a törzs csak akkor fogadta be őket, ha már dolgozó, hasznos felnőtté váltak. A nyugat-afrikai Dahomey-ben azonban a nők közösülés előtt tekert vagy préselt gyökérből készült dugókat helyeztek hüvelyükbe fogamzásgátlás céljából. Ősidők óta a legelérhetőbb és a természet által szabályozott legegyszerűbb fogamzásgátlási eszköz maga a szoptatás volt: a nők nagyon hamar megfigyelték azt a tényt, hogy a szoptatás időszakában sokkal ritkábban esnek teherbe ismételten. Ennek alapját az adja, hogy ilyenkor a női szervezetben egy prolaktin nevű hormon termelődik nagy mennyiségben, mely egyrészt az emlő tejelválasztását serkenti a sikeres szoptatás érdekében, másrészt pedig a petefészkek működését is elnyomja, így a pete érését gátolja. Persze ez a módszer nem tekinthető 100%-nak, ezért ma már nem is nagyon javasolják a szakemberek az ily módon való védekezést. A másik nagyon egyszerű és mai is alkalmazott módszer a megszakított közösülés (coitus interruptus) - melyről képzeljétek, már az Ószövetségi Szentírás is megemlékezik ily módon: "Onán a magját a földre irányította, nehogy testvére özvegye tőle teherbe essen." A mag földre ontása - valószínűleg a legrégebbi aktív születésszabályozási módszer. Egyébként ezt a módszert az ősi Afrika népei, a dél-afrikai thonga törzs tagjai is alkalmazták a kutatók leírásai szerint. Krokodilürülék és húgycső felvarrás Gondoltátok volna, hogy már az időszámításunk előtti 3. évezredben is alkalmaztak fogamzásgátlást az egyiptomi nők? Kicsit meglepő lehet számotokra, de ők mézből és krokodilürülékből készült pesszáriumokat vetettek be a nem kívánt gyermekáldás ellen. Az arab nők pedig gránátalmát vágtak apróra, ezt kősóval és timsóval elkeverve helyezték hüvelyükbe. Arisztotelész szerint tömjén, olívaolaj, és cédrusolaj keveréke megakadályozza a teherbeesést. A Dél-Amerikába bevándorolt guineai néger nők Afrikából hozták magukkal a hüvelyöblítés (irrigálás) egyik legkoraibb szokását, ami abból állt, hogy a mahagónifa magjának héjából és citrom nedvéből készült főzettel irrigáltak közösülés után. Mindezek a módszerek mai szemmel megítélve úgy segíthettek a teherbeesés ellen, hogy növelik a hüvely savanyúságát, ezzel akadályozzák a spermiumok továbbhaladását a petesejt felé. Sajnos a terhesség megelőzésére javasolt legkülönfélébb vegyületek olykor halálos mérgezést is okoztak. A hüvely erélyes antibakteriális szerekkel (pl. kálium-permanganáttal) történő öblítését főként a prostituáltak használták egyaránt fogamzásgátlásként és nemi betegségekkel szemben. Az okos Távol-Keletiek (Kína, India, Japán) módszerei Jaj, a sötét középkor! A fogamzásgátlás történetét kutatók szerint a kondom szó egy 17. századi orvos nevébol származik. A történet szerint Doktor Condom egy vászontokot készített a kicsapongásairól híres II. Károly számára, megelozendo a királyi kalandokat követo további törvénytelen gyermekek születését. Az 1840-es években Hancock és Goodyear dolgozták ki a gumi vulkanizálásának eljárását. Ez a technológia lehetové tette a gumióvszerek tömeges, ipari gyártását. Az 1980-as, 90-es években számottevoen megnott a kondomhasználat aránya az AIDS megjelenése miatt. 1990-ben 6 milliárd kondomot adtak el világszerte. Az óvszer elnevezése emellett különös módon minden országban egy másik országra utal. Franciaországban angol sapkának, nevezték, a 18. század hírhedt szoknyavadásza, Casanova pedig angol kabátnak hívta. Angliában a francia levél nevet viselte. A 19. század végén a gumi-, később kaucsuk-óvszert tartalmazó dobozt Viktória királynő képével ékesítették, aki pedig maga kilenc gyermek édesanyja volt. Évszázadokon át a nok félbevágott citromot helyeztek a méhnyakra, így hozva létre egyrészt a spermiumok továbbhaladását gátló fizikai akadályt, másrészt savas hüvelyi környezetet. Ennek mintájára a nőknek szánt első védőeszközt, a méhnyakra illeszthető gumiból készült sapkát a német Frederick Adolphe Wilde készítette el 1838-ban. A méhnyakról viasszal mintát vett, ennek alapján készítette le a kaucsuksapkát, így pontosan illett a méhszájra; menstruációkor le kellett szedni. 1882-ben egy Hesse nevű német orvos Mensinga álnéven ismertette a ma is használatos pesszáriumot, mely az 1930-as években a leggyakrabban felírt fogamzásgátló módszerré vált Európában. Germaine Greer spermiumölő szernek való gumicsónaknak nevezte a tárgyat. A születésszabályozás elfogadása A 19. században a sarlatánok egész serege hirdette téves nézeteit. Egy Godwin Bekapcsolódnak a hollandok is Idővel azonban a születésszabályozás gondolata fokozatosan szalonképessé vált. Ez nagyrészt Thomas Maltusnak (1766-1834) köszönhető. Az angol közgazdász elmélete szerint a Föld lakossága hamarosan nagyobb lesz a rendelkezésre álló élelmiszerkészletnél. Elgondolását az eugenikusok karolták fel, 1860 körül Angliában Malthus Ligát alapítottak, a társaságnak voltak német és francia szervezetei is. Az egyik holland malthusianus csoport hozta létre 1882-ben a világ első születésszabályozási rendelését Aletta Jacobs doktor vezetése alatt, és csak Hollandiában hamarosan 30-ra szaporodott az ilyen intézmények száma. Jacobs doktor elkötelezett híve volt a pesszáriumnak, ezért nevezték el a későbbiekben ezt az eszközt Nagy-Britanniában holland sapkának. A pilula Az osztrák Haberlandt végezte el az első kísérleteket századunk elején annak kiderítésére, hogy hormonokkal meg lehet-e akadályozni az emlősök petefészkében a petesejt kibocsátását, az ovulációt. Kísérleteihez azonban sok hormonra volt szükség, tiszta formában, de ez egy amerikai kutatóvegyész látványos felfedezéséig nem állt rendelkezésre, aki a mexikói őserdőkben található jamszgyökérből ezt nagy mennyiségben ki tudta vonni. Így előállította a progeszteron nevű női hormon mesterséges változatát, mely progesztogén néven vált ismertté. Carl Djerassi állította elő az első félszintetikus sárgatesthormon-származékot, a noretiszteront (1950). Nem sokkal később megszületett a noretinodrel is (Frank B. Colton). A kezdeti biztató állatkísérleteket követően a progesztinek fogamzásgátló hatásának első klinikai kipróbálására Puerto Ricóban került sor, 1956-ban. Ennek nyomán, 1959-ben került az amerikai gyógyszertárakba az első kombinált fogamzásgátló tabletta, Enovid néven, kezdetben csak menstruációs problémák kezelésére, de 1960-tól már fogamzásgátlásra. Amikor a Searle cég hozzáfogott a tömeges gyártához, először az anyag "szennyeződéseit" küszöbölték ki. Az ily módon tiszta progesztogén egyes nőkben vérzési szabálytalanságot és áttöréses vérzést okozott, néhány még teherbe is esett. A cég kutatói lázasan keresni kezdték a kudarc okát. Kiderült, hogy a tisztítatlan készítmény 1%-nál valamivel több tüszőhormonszerű anyagot is tartalmazott, így azután sürgősen kiegészítették a tablettát ezzel a hatóanyaggal. A kombinált tüszőhormon + progesztogén készítmény felfedezése tehát a véletlen műve volt, nem tudományos kísérlet eredménye. A holland Organon gyógyszergyár kutatásai A holland székhelyű Organon gyógyszergyár kutatólaboratóriumában is lázas munka folyt mindeközben és ők is kifejlesztettek egy progesztogén hatású anyagot, melyet 1962-ben Lyndiol 25 néven került a patikákba. |